A ±0,002 mm két mikrométert jelent fel és le. Ez nagyjából egy emberi hajszál vastagságának a harmincad része. Ekkora eltérést szabad szemmel nem lehet észrevenni, kézzel nem lehet kitapintani — csak mérőeszközzel lehet igazolni.
Miért nem mindegy, hol mérünk?
Egy alkatrész nem egyetlen ponton létezik. Egy 200 mm hosszú sík felületnél nem elég a közepét megmérni: a tűrésnek a teljes felületen teljesülnie kell. Ezért beszélünk külön síkfekvésről és párhuzamosságról — ezek azt írják le, mennyire tér el a felület az ideális síktól a teljes hosszon.
- Mérettűrés: mekkora lehet az eltérés a névleges mérettől.
- Síkfekvés: mennyire sík a felület önmagában.
- Párhuzamosság: mennyire párhuzamos a bázisfelülettel.
Mikor van tényleg szükség rá?
Nem minden alkatrésznek kell mikronos tűrés, és a felesleges pontosság drága. Akkor indokolt, ha a darab illeszkedik valamihez, ha vezet vagy tömít, illetve ha egy szerszám része, ahol a kopás gyorsan hibát okoz.
Ha a rajzon szűkebb tűrés szerepel, mint amit a funkció megkövetel, az tiszta többletköltség — ezt az ajánlat előtt jelezzük.
Ezért kérünk mindig információt arról is, hogy mihez illeszkedik az alkatrész. Sokszor elég egyetlen felületet szűk tűrésre venni, a többit pedig normál pontossággal gyártani — így a darab ugyanúgy működik, de lényegesen olcsóbb.
Hogyan igazoljuk?
A megmunkálás közben és után is mérünk. Sorozatnál a kritikus méretre 100%-os ellenőrzés jár, a többire mintavételes. Ha egy darab kilép a tűrésmezőből, nem megy ki a műhelyből: újramunkáljuk vagy pótoljuk.